Soyun: Bál

-Soyun tanárnő. - jött be az osztályba az egyik diákom.
-Igen? - néztem rá.
-Elnézést, hogy zavarom, de az igazgató úr hívja. - mosolygott.
-Rendben, köszönöm. - álltam fel. Na ennek is pont dolgozat javításkor kell ám hívnia. Leraktam a szemüvegem.
Elindultam a tanáriba.
-Nos, látom mindenki megjelent.. - mondta az igazgató, ahogy beléptem az ajtón, és utána még a fizika tanár is bejött. -Szóval, hét új tanuló érkezik az iskolába. - mindenki elé lerakott egy mappát.
-De, hisz ezek gettósok. - mondta az irodalom tanárnő. Falra mászok tőle. Fölényes, és beképzelt.
-Attól, hogy "gettósok" - a gettósokra macska karmokat mutattam. -Ugyan olyan diákok, de egy biztos. Magát utálni fogják. - vigyorogva néztem rá. Felhúzta az orrát és elfordult.
-Visszatérhetek az eredeti témára hölgyeim? - szólalt meg az igazgató.
-Természetesen igazgató úr. - bólintottam.
Nos igen. 23 évesen egy igen neves iskola biológiai tanára vagyok. Szeretek itt tanítani, van persze jó diák és rossz diák, de inkább lázadók mint rosszak.
-Soyun, szeretném, ha vállalná a tavaszi jelmezbált. - nézet rám az igazgató úr.
-Mikora gondolta? - kérdeztem.
-Péntek? - nézet a mappájába, aztán pedig rám.
-Szeretném javasolni a szombatot uram.
-Miért is? - kérdezte.
-Azért, mert ugye pénteken még tanítás van, de a diákok túlságosan be lesznek zsongva, ahhoz, hogy tanuljanak. - mondtam.
-Igaz. Akkor legyen szombat, hat óra.
Tovább megdumáltuk az új tanulókat, és persze a bált.

-Soyoung, és Micha, csalódtam bennetek, az előző teszt sokkal jobb volt. - raktam a lányok elé a lapokat. -Legyetek szívesek, csengő után bent maradni. - mentem a helyemre. Akkor kopogtak. -Szabad! - szóltam ki. Három fiú jött be és az igazgató.
-Soyun tanárnő, ők lesznek az új diákok. - mondta. Majd kiment.
-Óh, nagyszerű. Kérlek, mutatkozzatok be. - mosolyogtam rájuk.
-De dögös maga tanárnak. - mért végig az egyik.
-Köszönöm, ezt bóknak veszem. - bólintottam komolyan.
-Hali,  Min Yoongi vagyok. De csak Suga. - mondta az egyik, aki kicsit előre lépett.
-Yoongi, ülj le kérlek. - mutattam a szabad helyre. Bólintott és ment leülni.
-Sziasztok - hajolt meg a másik fekete hajú. -Jeon Jeongguk vagyok, De csak Jungkook. - mosolygott.
-Ülj le Jungkook. - intettem a másik szabad helyre.
-Park Ji Min. - nézett rám akitől a "bókot" kaptam.
-Ülj le Jinim. - bólintott és leült ő is. -Na szóval, a helyzet a következő, három új osztálytársatok van, mert az előző iskolát ahol voltak, bezárták. És minden közeli suliba küldtek diákokat, ide hozzánk pedig csak hetet. És van egy jó hírem, szombaton Tavaszi bál. - erre mindenki újongani kezdet, kivéve a három új fiút. -Köszönhetően nekem. - mondtam büszkén.
-Köszönjük tanárnő. - mondta Micha.
-Semmiség. - legyintettem. És kicsengettek.
Mint ahogy mondtam a két lánynak, itt maradtak.
-Lányok, ha nem fogtok, minimum három jeggyel javítani, megbuktatlak titeket.
-De ezt nem teheti. - mondta Soyoung.
-De! - vettem kézbe a papírt. -Ezt írja alá valamelyik szülő, és utolsó óra után várlak titeket termet díszíteni. Elmehettek.

Persze láttam, hogy nem tetszik nekik, és Soyoung magához képpest túl halk volt. Máskor mindig visszaszól, esetleg kiabál, most semmi.
Másik órámon megismertem a többi fiút, látszik rajtuk, hogy mások.
Utolsó órák után mentem a torna terembe.
Kiadtam mindenkinek a feladatot, és Én is segítettem.
Haza érve Misha várt az ajtóban.
-Szia szívem. - guggoltam le elé. -Megyünk sétálni? - vakkantott egyet. Fogtam a pórázt és ráadtam.
Misha egy három éves husky kutyus, aki életem szerelme. Amikor mentem venni valami kis állatot, fél órát keresgettem össze-vissza, egyik kereskedés után a másikba jártam, és sehol, se egy cica, se egy kutyus nem fogott meg. A hatodik állatkereskedés lehetet, ahol akkor még egy kis csöppnyi kutyus, rám meresztette gyönyörű kék szemeit, egyik füle hegyesen állt, másik füle pedig szomorúan lehajolt. Nem kezdet el csaholni mint a többi kutya, nem ugrált, csak ült, és a szemeivel babonázott. Kicsit félt amikor érte nyúltam, de amikor megcirógattam a lelapult fülét, felállt, és pofiját a markomba nyomta. Azonnal megvettem. Vettem neki ágyat, tálat, almot, meg még ami kellett neki, és felpakolva haza sétáltam. Azóta Ő az Én szerelmem. Minden mozdulatom ismeri, és Én is az övét. Tényleg a kutya, az ember legjobb barátja.
Volt már pasim, de eddig mindenki csak kihasznált, és Én már túl sokat csalódtam, ahhoz, hogy valakivel együtt éljek. Jó nekem Misha.
Fél órát voltunk kint, haza érve, adtam neki vizet és enni, majd mentem holnapra készülődni.

Másnap sok dolog maradt a nyakamon, az egyik tanár nem vállalta a másik felügyelő szerepet, de egyedül nem lehetek, szóval kicsit ideges voltam. Plusz az egyik lámpa sor leszakadt, és azt is meg kellett javítani. Remélem szombatra minden jó lesz.
Pénteken, lebeszéltem a DJ-t, meg vettem a jelmezem, és már csak meg kellett várni a szombatot.
-Tanárnő! - szólított meg valaki.
-Igen? - fordultam meg. Taehyung állt előttem.
-Ezt ott hagyta az asztalon. - adta a kezembe a szemüveg tokom, amiben a szemüvegem volt.
-Köszönöm Taehyung. - mosolyogtam rá. Nem szólt semmit csak ment a többi fiúhoz. Fura társaság, de legalább nem rongálnak, meg egyéb dolog.
Utolsó óra után, még utoljára szét néztem a torna terembe,  hogy minden jól van, és haza küldtem mindenkit.
-Micha, Soyoung. - szóltam a két lánynak. -Kedden, kérek egy esszét. Micha, tiéd a sejt, Soyoung, a tiéd pedig a mutáció. Minimum 10 oldalas legyen, és kézzel írott, mert ha nyomtatott, akkor nem fogadom el.
-Tíz oldalt körmöljek le? Normális maga? - és mondtam, Soyoung visszaszólt.
-Ha megcsináljátok, átengedlek titeket, és amíg nincs év vége, békén hagylak titeket. - mondtam komolyan. Soyoung felsóhajtott.
-Rendben. - bólintott Micha.
-Viszont, minden dolgozatott kötelező lesz megírni, és ajánlom, hogy tanuljatok is rájuk. - mondtam.
-Tanárnő...
-Nem! Ez az egy feltételem van. Feleltetni nem foglak titeket, ha lógtok nem szólok érte, mint eddig mindig leszidtalak titeket. De tanulni kell. Mert a dolgozatokat le kell adnom az igazgatónak, és akinek rosszabb jegyei lesznek, azokat meg kell buktatnom. Akár megírtátok az esszéket akár nem. Én se szerettem tanulni ilyen idősen, mégis biológia tanár lettem. Okosak vagytok lányok, ne keljen plusz egy évet újra járnotok. Csak jót akarok. - magyaráztam.
-Rendben tanárnő. - bólintottak.
-Holnap találkozunk a bálon, ne feledjétek, hogy egy órával hamarabb gyertek, mert még pakolni kellesz. Vigyázzatok magatokra haza úton. Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.
-Viszontlátásra tanárnő. - mondták, és már mentek is.
Én is bezártam mindent, kocsiba ültem, és haza hajtottam.
-Szia Szívem. - köszönttem Mishának. -Most nincs kedvem sétálni menni, inkább aludni, velem tartasz? - kérdeztem tőle. Felemelte a mancsát. -Akkor futás be a hálóba, Én gyorsan lezuhanyzom, és megyek is. - mosolyogtam rá. Ugatott egyet és berohant a szobámba. Velem alszik, de az ágy mellett, vagy ha úgy van kedve, akkor kint a kanapé mellett.
Lezuhanyoztam, enni nem ettem, mert nem voltam éhes, pizsibe bújtam, és mentem is aludni.
Szombat. Eljött hát a jelmezbál napja. Misha is jött velem, mert Ő volt a hűséges társam, aki kiszagolja a csúnya, rossz vámpír fajt. Persze sokan meg is simogatták, meg kérdezték kié, és, hogy milyen szép.
-Soyun tanárnő? - hallottam egy meglepett hangot.
-Á, lányok. Sziasztok! - mosolyogva fordultam meg.
-Maga.. - kezdte Soyoung.
-Vámpírvadász lettem. - nevettem.
-Nagyon meglepett a tanárnő. - mondta Micha.
-Hát, nem vagyok Én olyan földhöz ragadt. - mosolyogtam.
-És Ő ki? - mutatott Mishára Soyoung.
-Misha, mutatkoz be! - mondtam a kutyámnak. Misha, oda ment, leült elé és mancsot nyújtott. -Lányok, ő Misha a kutyám, Misha, Ő Soyoung - mutattam a lányra, -Ő pedig Micha. - Mind a két lánynak mancsot nyújtott.
-Istenem, de aranyos. - mondta Soyoung.
-Hű szolgám és egyetlen hímem. - nevettem. Misha visszaült mellém. -Nos lányok, a fiúk behordták az italokat, tudjátok, kóla, víz, puncs, ilyesmi. Szeretném ha kipakolnátok, Én addig beszélek a DJ-vel. - bólintottak.

-Köszöntök mindenkit, a tavaszi jelmezbálban, látom, mindenki ki tett magáért, nagyon ügyesek vagytok, és büszke vagyok rátok. Na, de nem lopom itt a drága buli időt, szóval, kezdődhet a buli. - intettem a DJ fiúnak, és a zene azonnal felcsendült. Mindenki táncolni kezdet, a hangulat is jól telt. Öröm volt nézni őket. Persze nekem figyelni kellett, hogy nehogy alkohol jelenjen meg, vagy esetleg drog, vagy más káros szer. Így járkálni kellett. Misha persze mellettem volt, pedig látszott rajta, hogy a zene nem épp fekszik neki. Láttam az új fiúkat is, ott nevettek a lányokkal. Remélem egész a bál végéig ilyen jó hangulat lesz, és nem lesz balhé.